A felesleges plusz

Személyes problémám a felesleges plusz jelenléte, a hihetetlen vágyakozás arra, hogy tudassuk a másikkal kik vagyunk. Az érzelmeink projektálása nem egy feltétlenül befogadható folyamat, még akkor sem ha önmagunk azt érezzük. Az alap probléma hogy azt feltételezzük a másik képes és akarja befogadni az adott én állapotunkat, nem véve figyelembe az ő jelenlegi szituációját, jelenlegi érzelmi állapotát. A felesleges plusz nem mást mint az egocentrikus álláspont projekciója. Szomorúan veszem észre magamon, hogy néha nem vagyok képes megállni azt a késztetést, ami arra sarkall, hogy osszam meg a gondolataimat, az érzelmeimet egy számomra fontos emberrel, még akkor is ha ez a fontosság nem éppen kölcsönös. Ez kifejezetten kényelmetlen szituációkat eredményezhet. Teszem azt, valakivel csak megakarod osztani az aktuális problémáidat, hirtelen úgy érzed, hogy ő a megfelelő partner ahhoz, hogy megértse, és megoldódjanak a körülötted lévő konfliktusok, akár pusztán azzal, hogy ő megért téged. Fontos kihangsúlyozni, hogy ő egy másik ember, más tudatállapottal és más aktuális konfliktussal, és azzal, hogy a felesleges pluszt ami benned van rátestálod, csak terheled őt. A türelem fontos minden emberi kapcsolatnál és az, hogy ezt a türelmi időszakot kihasználjuk arra, hogy eldöntsük az adott illető tényleg az, akivel megosztanánk ezeket a problémákat, megosztanánk önmagunkat. Csak egy visszatérő példával tudok ékeskedni (vagy inkább szégyenkezni) az ellenkező nemű partner akit a szívedbe fogadsz és kitárod magad, még nem vált a lelki társaddá, és nem fog megérteni, vagy igazán átérezni a te lelkedet nyomó problémákat. Lesznek emberek akik tudják miről írok, s lesznek akiktől ez nagyon távol áll, de sose várd el a másiktól, és sose traktáld a saját problémáidat a másik félre, megoldást várva tőlük, mert ezt a megoldást csak te adhatod meg magadnak, és nem szabad ezzel elrontanod egy bimbódzó barátságot, szerelmet...